Hisztek az angyalokban? ....Igen? Na és a bukott angyalokban?...Sejtetem. De hogy képben legyetek hogy angyalok igenis léteznek. El mesélem a történetem. A minden napjaim még az idő kezdet előtt is unalmasak voltak. Segédkezni a világ megteremtésében nem éppen egy könnyű feladat. Főleg egy kezdő őrangyal számára pont mint én év tized, ezred milliomodon keresztül vigyázni védenceim útját míg el nem éri okét a végzetük nem éppen egy kőnyű feladat. Nem könnyítik meg a védencek az őrangyalok feladatát. Folyton bajt kevernek és nekünk kell megoldani őket. Vagy éppen depressziósak lesznek és eret akarnak vágni és nekünk ezt meg kell akadályozni. Nem kőnyű munka bevallom de én azért vagyok hogy ezt a munkát csináljam. de minden angyal életében eljön a végzetes nap hogy bele szeret a védencébe és fel adja az angyal létet miatta. Ha tényleg egymásnak teremtetek akkor örökre ember marad. De és itt az a de szócska ha mégse így lenne vissza változik de soha nem térhet vissza az Angyalok közé közé. Ott kel bolyonganiuk az idő végezetéig persze az emberek nem látják a szárnyaikat csak az embert. Velem is ez történt bele szeretem egy halandóba a neve Park Jimin. Leszálltam az emberek közé és közel kerültem hozzá. Sokat nevetünk és hülyéskedtünk. Mindent tudott rólam és én is róla. De egy napon meg jelent egy lány az életében és engem elfelejtett. Nagyon fájt de el kellet engednem ha azt akartam hogy boldog legyen. Ez volt kb úgy 2-3 éve sokat változtam és le is fogytam így tökéletes alakom lett. Sok bukott angyal barátom lett. Hogy honnan tudom hogy ők is bukott angyalok? Ez egyszerű a bukott angyalok látják egymás szárnyát. Szeretem velük lenni. Jimint azóta a nap óta nem is láttam. Mondjuk ha el akarom felejteni öt ez a legjobb megoldás. Egy nap a kedvenc kávézónkban ültünk én és a barátaim- Mikor kinyílt az ajtó és ö lépet be rajta. Nem vettem észre csak tovább nevetem a barátaimmal. Csak akkor vettem öt észre mikor ki mentem a számlát rendezni. Akkor ö oda jött hozzám.
-Na eun te vagy az?
-Tessék fordultam felé?
-Na eun de rég láttalak. Hogy vagy kis csaj.- Ölelt magához és éreztem meleg leheletét szárnyaimon
-Köszi jól és te?
-Hát már perfektül mert már te is itt vagy.
-Tessék?
-Semmi, semmi. Jól nézel ki lefogytál.
-Köszi igen lefogytam- mosolyogtam rá
-Hogy bírtam eddig nélküled? Miért nem vettelek eddig észre?
-Ezt hogy érted?
-Úgy ahogy mondom. Tudod már vagy egy éve figyelek a távolból. Láttam ahogy jól el vagy a barátaiddal. Az őszinte mosoly és kedves szavak amiket feléjük intéztél. Nem is vetem észre hogy mindvégig téged szerettelek amióta megjelentél és nem Rebekát.
-Rebeka és közted akkor most mi is van?
-Szakitótunk ennek már 1 éve 11 hónapja. Sajnálom hogy hanyagoltalak és hogy eltávolodtunk egymástól. Én tényleg igazán szeretlek. Csak eddig nem volt bátorságom eléd állni azok után hogy magadra hagytalak ilyen sok időre.
-Semmi baj.
-Na eun?
-Hmm?
-Mond te tudnál szeretni engem?
-Hát nem is tudom- húztam egy kicsit az agyát.
-Értem sajnálom hogy zavartalak.- mondta majd hátat fordított nekem és el indult az ajtó felé
-Nem csak tudlak hanem szeretlek is.
Amint ezt kimondtam meg torpant és lassan hátra nézett rám és amikor tekintetünk találkozott el mosolyodtam hogy érezze nem hazudok neki.
-T-tényleg? Tényleg szeretsz?
-Teljes szívemből szeretlek Jimin. Mindig is szerettelek és szeretni is foglak
-Oh Na eun- szorosan karjaiba zárt és megcsókolt életem első csókja attól az embertől származott akit szeretek. Na és igen a csók pillanatában újra ember lettem de most már örökre.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése